Végtelen stabilitásáról híresek a macintosh gépek, de amit Amper hajt, az el is romolhat.
Ha OSX-ünk hirtelen instabillá válik, gyakorivá válnak a fagyások, esetleg adataink minden különösebb előjel nélkül megsérülnek, használhatatlanná válnak, célszerű első körben a memóriahibára is gyanakodni, és tesztelni.
x86-os gép alatt ugye rendelkezésünkre áll a jó öreg, sokat bizonyított Memtest86, de mit használhatunk OSX alatt? Az UNIX-os memtest rendelkezésünkre áll.
Találtam egy telepítőcsomagot, mellyel egyszerűen telepíthetjük az alkalmazást: letöltés.
A telepítés után indítsuk újra az operációs rendszert, indítás közben tartsuk lenyomva a Command + S billentyűkombinációkat (Mac boot billentyűkombinációk) a single mód eléréséhez.
A megjelenő promt után írjuk be a következő parancsot:
memtest all 2
és várjuk meg a program befejeződését.
A memória állapotáról a kapott diagnosztikai üzenetekből téjákozódhatunk.
És a Credits: Ezt a leírást itt találtam (http://www.command-tab.com/2008/01/11/how-to-test-ram-under-mac-os-x/)
Gyors és rövid howto azoknak, akiknek vén Macintosh-a van, mint nekem…
Letöltöttem Beszereztem egy Mac OSX 10.5.4 (Leopard) telepítő DVD-t. A célkészülék egy PoweMac G4 (Quicksilver) 867mHz.
Tekintve, hogy a letöltött DMG 7.1Gbyte, a gépemben lévő Pioneer DVD-RW névre hallgató drive pedig még csak köszönő viszonyban sincs a Dual layer DVD diszkekkel, némi trükközést igényel a projekt, de egyáltalán nem megoldhatatlan.
A megoldás az, hogy a dmg tartalmát kiírjuk egy partícióra, és onnan bootolunk.
Ehhez a művelethez szükséged lesz egy kb 8Gbyte-os üres partícióra, hasonló nagy pendrive-ra, USB-s merevlemezre, vagy ipod-ra.
Figyelem! Ha a kiválasztott partíción van bármilyen adat, mentsük le azt, mert a műveket minden adatot töröl!
Ha külsö eszközt használunk, csatlakoztassuk a számítóhéphez (ha nem akkor meg úgyis benne van), majd indítsuk el a Disk utilty segédprogramot. (Applications -> Utilities), majd válasszuk ki azt a lemezt, amire a telepítési állományokat el kívánjuk helyezni.
Ha a lemezen még nincs partíció, készítsük el a megfelelő méretű partíciót. (Inteles gép esetén válaszuk a partíciós tábla típusának a GUID típust, PowerPC esetében pedig az Apple partition map-et).
Ha a partíció kész van, a bal oldalon kattintsunk rá (Ne a diszkre, hanem az alatta lévő, kicsit behúzva található partícióra!), és válaszuk a Restore opciót.
A Restore ablakban, az image fájl mezőben tallózzuk ki (vagy dobjuk bele) a Leopard telepítő DMG-jét, a Destination mezőbe pedig húzzuk bele a partíciót. Kapcsoljuk be az Erase Destination kapcsolót, majd kattintsunk a restore gomra.
A másoláshoz kb. 10 percre van szükség, és szükség lesz rá, hogy jelszavunkkal azonosítsuk magunkat.
Miután a Restore folyamat befejeződött, indítsuk el a System Preferences alkalmazást, és válasszuk ki a "Startup Volume" szekciót. Ha a frissen létrehozott partíciónk megjelenik a listában, válasszuk ki, és kattintsunk a "Restart" gomra.
Ha a Frissen létrehozott telepítő partíció nem jelenik meg a listában, indítsuk újra az OSX-et, és az indulás kezdetén tartsuk lenyomva az option gombot (Mac boot billentyűkombinációk) amíg az indító menü meg nem jelenik, itt már kiválaszthatjuk a partíciónkat, és megkezdhetjük a telepítést.
Mentsük hálózatra. Pénztárcától függően kissebb nagyobb tudásszinttel rendelkező hálózati tárolókat (NAS) vásárolhatunk magunknak.
A napokban került a kezeim közé egy Raidsonic IB-NAS-4220-B kétlemezes hálózati terülj-terülj asztalkám.
A tárolóba két SATA merevlemezt helyezhetünk el, és választhatunk a RAID0 (A két merevlemez kapacitása összeadódik, így a teljes adattároló mennyiséget kihasználhatjuk.) és a RAID1 (A tároló mindkét merevlemezen tárolja a rá másold adatokat (tükrözés), így ha az egyik merevlemez tönkremegy, akkor adatainkat még mindíg elérhejük a másik merevlemezről.)
Mindenki maga választhatja ki, hogy a tárolókapacitás vagy a biztonság a fontos a számára.
Ha a lemezeket single módban érjük el, használhatunk FAT32 fájlrendszert (erősen ellenjavalt) raid esetében marad az EXT2 vagy az EXT3. (JAVALLOTT)
Adatainkat elérhetjük CIFS/SMB (windows fájl és nyomtatómegosztás vagy mi), NFS (Linux fájlmegosztás), webes felületen keresztül, a bonjour segítségével csatlakoztathatjuk iTunes zenelejátszó szoftverünkhöz, támogatja az rsync protokollt, sőt, még bittorrent klienst is rejtettek el benne.
Adatainkat nem csak sokféleképpen érhetjük el, de gyorsan is: Az egység hátoldalán gigabites csatlakozó kapott helyet, sőt igény esetén akár a jumbo frame-t is támogatja.
Az admin felület teszetős, kedvünkre konfigurálhatunk mindent. SMB/CIFS esetén felhasználókkal és csoportokkal szabályozhatjuk a hozzáfését, NFS esetén pedig IP cím tartományokkal szabályozhatjuk az írási, olvasási jogosultságot is. Támogatja a szinkron és aszinkron módokat valamint megbírkózik a no_root_squash opcióval is, így a root jogú felhasználók nem nobody-két írnak az eszközre. Kiválóan vizsgázott konkurrens elérés tantárgyból is – egy szerveren rsynceltem rá, egy másik konzolon simán parancssorból másoltam rá,
Az rsync sajnos ssh-t nem támogat, csak a standard rsync protokollt, így a címzésnek így kell kinézni: 111.111.111.111::/megosztas. Figyeljetek arra, hogy az IP cím és a megosztás neve között két tettőspont van!
Torrenteseknek is érdemes elgondolkodni a ketyere beszerzésén: Sokkal kisebb zajterheléssel jár, hiszen a hűtőventillátor csak akkor kapcsol be, ha arra szükség van, és az energiafelhasználása is messze alattamarad bármilyen PC-nek.
Amikor megvettem a G4-esem, jó sokat szívtam azzal, hogy induláskor hogyan is lehetnék hatással a gép viselkedésére.
Az Option + Command + Shift + Delete kombinációval rávehetjük a Macünket arra, hogy az elsődleges boot meghajtót figyelmen kívül hagyja, és próbálkozzon más bootolási lehetőségekkel (pl.: CD-rom, vagy külső meghajtó)
Ha a bootolási folyamat közben lenyomva tartjuk a SHIFT billentyűt, letilthatjuk (az adott indítás erejéig) a bejelentkezéskor lefutó elemeket, és a nem nélkülözhetetlen kernel modulokat.) Tuladjonképpen ez felel meg a windowsok csökkentett módjának.
Boot menü: Bekapcsolás után tartsuk lenyomva az Option gombot addig, amíg az indítási menü meg nem jelenik.
Cd-rom kiadása: Bekapcsolás után azonnal nyomjuk le az egér gombját (többgombos egereseknek: A bal gombját).
CD-rom kiadása boot menüben: nyomjuk le a Command + . (pont) billentyűket!
Néha egy kicsit furcsán tekintek a HP-ra. Egy zsák pénzért azért már csak-csak azt gondolná az ember, hogy megnézik, mit adnak ki a kezük közül. Tujdonképpen ez a "A HP a Windows Vista Businness operációs rendszert ajánlja." szindróma hibája. Szerencsétlen XP júzer meg maradjon magának, vegyen régi gépet…

A diagnózis az, hogy a notebook beépített vezetékes hálózati adaptere súlyos "Windows XP" allergiában szenved.
Vista alatt semmi gond, XP alatt viszont a link látszólag létrejön, de IP-t nem kap, és különösebb hibaüzenetet sem sikerült kicsikarni az eseménynaplóból.
A megoldást (számomra baromi meglepő módon) a bios frissítés jelenti.
Frissített BIOS-t letölthetünk itt. Az első letöltés maga a BIOS file. A második az épelméjű közönség számára publikált, FreeDOS alapú, Bootolható BIOS frissítő média, a harmadik pedig a kamikaze lelkűek (jól figyeljenek, csak egyszer mutatom meg) számára készített, Windows XP / Vista alól repülőrajtban, újraindítás nélkül BIOS-t frissítő, gépből ablaktámaszt készítő kézi készülék.