A windows 7 megjelenésével egy rakat új billentyűkombinációval gazdagodtunk, ami valljuk be, olyan usereknek mint jómagam (akik annyira utálják az egeret (persze az új mighty-t már nem annyira)) rendkívül hasznos tud lenni.
Ebben a postban megpróbálok bemutatni néhányat ezekből a billentyűkombinációkból:
Amennyiben Debian vagy Ubuntu rendszerű linux szerverünkön alapértelmezett (vagy alapértelmezetthez közeli) konfigurációval futtatjuk az Apache2 web szervert, nagy valószínűséggel a apache2-mpm-prefork wokert használjuk libapache2-mod-php5 -tel. Habár ez az alapértelemezett működés, nagy forgalom, illetve nagy, lassan futó scriptek esetében meggondolandó az apache2-mpm-worker használata, mivel a prefok modul memória igénye magas, illetve amiatt, hogy minden kérésrt egyetlen szál szolgál ki, a kiszolgálás sebessége nagymértékben lassulhat.
Nagy terhelésű szervereken ezek alapján mindenképpen érdemes a worker-t telepíteni, de ez felvet egy újabb problémát: a libapache2-mod-php5 csak a prefork-kal kompatibilis, a worker telepítése esetén a debian alapú rendszerek automatikusan eltávolítják azt.
Ebben a leírásban bemutatom, hogy hogyan tudjuk a preforkot workerre cserélni, illetve a libapache2-mod-php5 helyett hogyan tudunk mod_fcgi-t üzembe helyezni.
Mac OSX alatt VPN kapcsolat létrehozásához kattintsunk a System Preferences ikonra
, majd a “Network” ikonra.
.
A megjelenő ablakban a bal oldali lista alján található “+” gomb segítségével adjunk hozzá egy új kapcsolatot.
Még az elején szögezzük le: A Dashboard jó dolog. A Dashboard hasznos dolog. A Dashboard szép dolog.
Arra, amire kitalálták, tökéletesen megfelelő. Csak leütjük az F12 billentyűt (vagy a képernyő megfelelő sarkába vonszoljuk az egeret), és máris hasznos minialkalmazások hada lepi el a képernyőnket.
Abban az esetben, ha Macunk nincs bővében a az életető memóriának, mégis célszerű lehet megszabadulni a dashboard-tól. A minialkalmazások akkor is foglalják a memóriát, ha éppen nem látjuk őket, és a dashboard is a memóriában csücsül.
A kikapcsolásukhoz indítsunk el egy terminal-t (Applications/utilities), és adjuk ki az alábbi parancsot (Normál user-ként):
defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean YES
A parancs hatására a dashboard a következő induláskor már nem fog futni. Ahhoz, hogy azonnal megszabaduljunk tőle, a dock újraindítására van szükség, ezt pedig megtehetjük az alábbi paranccsal (kicsit dúrva, de hat…):
killall Dock
Ha újra szeretnénk a Dashboard-ot használni, a
defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean NO
killall Dock
parancs párossal újra élvezhetjük a minialkalmazásokkal tarkított desktopunkat…
Sok Mac felhasználó tette már fel nekem a kérdést, hogy osx alatt a root felhasználót hogyan lehet elérni.
A root felhasználó az UNIX jellegű rendszerekben az “Isten”, a korlátozások nélküli, bármire képes felhasználó. A bármire képes, itt szó szerint bármire képes… Kárt is tud tenni, és itt nincs meg a windowsos jó tündér (Biztos benne, hogy meg akarja nyomni a biztos benne gombot?). Ha törölni akarunk, töröl. Elhiszi hogy mi jobban tudjuk – akkor is ha nem.
Szóval, hogy kerítsük elő ezt a felhasználót? Az esetek többségében semmi szükség rá (de azért megmutatom, hogyan kell életre bírni)!
Rendelkezésünkre áll a sudo parancs, amely a paraméterként kapott parancsot rendszergazdai jogosultságokkal hajtja végre, és cserébe csak a saját jelszavunk érdekli.
Például, a
sudo nano /etc/hostconfig
a nano /etc/hostconfig parancsot fogja rendszergazda módban végrehajtani (máshogy nem lenne jogosultságunk elmenteni a változtatásokat), és az aktuálisan bejelentkezett felhasználó jelszavát kell beírni neki. Természetesen a megemelt jogosultsági szint csak az adott munkafolyamatra (parancsra) érvényes, minden már korábban elindított, illetve sudo parancs használata nélkül kiadott parancsra az átlagos felhasználói jogosultságok az érvényesek.
Lehetőségünk van arra, hogy egy konzolt rendszergazdai módba helyezzünk, ehhez a
sudo -s
és a saját jelszavunk megadása szükséges. Sikeres alkalmazása esetén visszakapjuk a parancsértelmező promtját, és kilépésig (vagy exit parancsig) minden parancsunk rendszergazda módban fog végrehajtódni.
A root felhasznákó engedélyezése
a legegyszerűbb mód a
sudo passwd root
parancs használata, amellyel beállíthatunk egy új jelszót a root felhasználónak, amellyel aztán be tudunk jelentkezni.
Konzolról a
su
parancs segítségével válthatunk rendszergazda módba.