Linux szerverünkből a netatalk démon segítségével varázsolhatunk afp kiszolgálót, a Bonjour funckióját pedig az Avahi látja el.

Sajnos a netatalk előre fordított verziója nem alkalmas számunkra (ssl támogatás nélküli), de könnyen és egyszerűen fordul a forrás is. Mac OSX Lion DP4 esetében feltétlenül a 2.2-es verzióra lesz szükségünk, ami jelenleg beta4 fázisban van, mert a lion-os backupnak szüksége van egy Server Reply Cache nevű szolgáltatásra, amit a korábbi netatalk verziók nem tartalmaznak.

Természetesen a csomagfordítás első és legfontosabb eleme a build-essential csomag megléte, ha még nem rendelkezünk vele:

apt-get install build-essential

A netatalk fájdalommentes lefordításához szerezzünk be minden függőséget:

sudo apt-get build-dep netatalk

majd magát a netatalk csomagot: (az apt-get source netatalk semmit nem ér, borzalmasan elavult) http://netatalk.sourceforge.net/, meg lehet próbálni stabillal, nekem csak a 2.2 Beta-val ment rendesen.

Tömörítsük ki valami kulturált helyre, majd fordítsunk belőle csomagot:

./configure --enable-afp3 --enable-timelord --enable-cups --enable-a2boot --enable-debian --with-ssl-dir=/usr/lib/ssl --with-cnid-cbd-backend --with-cnid-dbd-backend

make && make install

(természetesen ha csak erre a célra szeretnéd az afp szervert használni, a –enable-timelord –enable-cups –enable-a2boot simán elhagyható)

Ezen a ponton érdemes a netatalkot “hold” állapotba rakni, hogy az APT vagy az Aptitude nehogy galibát csináljon és felrakja a disztribúcióhoz mellékelt csomagot.

echo "netatalk hold" | sudo dpkg --set-selections

A netatalk beállítása:

a /etc/default/netatalk fájlban állítsuk be, hogy mely szolgáltatásokat nyújtsa a szoftver:

ATALKD_RUN=no
PAPD_RUN=no
CNID_METAD_RUN=yes
AFPD_RUN=yes
TIMELORD_RUN=no
A2BOOT_RUN=no

A feladat szempontjából nagyon jelentős a CNID_METAD_RUN=yes bejegyzés. A CNID daemon fontos metaadatokat tárol.

a kézzel fordított netatalk konfigurációs állományai a /usr/local/etc/netatalk mappa alatt lesznek.

az afpd.conf végére szúrjuk be az alábbiakat:

- -transall -uamlist uams_randnum.so,uams_dhx.so,uams_dhx2.so -nosavepassword -advertise_ssh

a -nosavepassword ízlés szerint egy kis biztonsági résért + kényelemért cserébe beváltható egy -savepassword -ra, a -advertise_ssh pedig elhagyható ha nincs 10.5-nél öregebb OSX-ünk. A uams_dhx2.so nagyon fontos, enélkül a Lion nem nagyon fog csatlakozni a szerverhez.

Következő lépés a megosztások beállítása, ehhez a /usr/local/etc/netatalk/AppleVolumes.default fájlban kell turkálnunk. A fájl eleje szintén komment, ki lehet belőle igény szerint okosodni.

Lesz a végén egy ilyen sor:

~

nagyjából egyértelmű, mindenkinek kiajánlja a saját mappáját. Ha nem akarunk ilyent akkor simán kommentezzük ki a sort.

a Time machine megosztáshoz az alábbi sort használom:

/TIME_MACHINE/		"TimeMachine" cnidscheme:dbd options:usedots,upriv,tm,noadouble dperm:0755 fperm:0755 ea:sys|ad

Az első szó a megosztott mappa elérési útja. Nyilván, mivel a Time machine szereti felzabálni az összes helyet, ez egy különálló diszk. (Egy kis kitérő: az afpd szereti ha a megosztás alatt lévő mount point opciói között szerepel a user_xatrr bejegyzés. Esetemben ez így fest: /dev/sdb1 /TIME_MACHINE ext4 defaults,user_xattr,acl 0 0). Akkor sincs tragédia ha nem használjuk, ebben az esetben minden extended attribútumot a .Appledouble mappa alatti állományokba fog írkálni.

az idézőjelek között TimeMachine a megosztás neve.

a cnidscheme:dbd a használandó cnid backendet jelöli. Nem próbáltam, de olvastam egy-két helyen hogy a cdb sebesebb bír lenni, de nem bírtam működésre bírni. dbd-vel simán megy.

options, ami fontos belőle:

• noadouble: ne használja a .AppleDouble fájlokat, csak ha nagyon muszály.
• upriv: a létreövő fájlok jogosultságait adhatjuk meg.
• tm: time machine support
• dperm: a mappák jogosultsága. fperm: a fájlok jogosultsága. (Ha megegyezik, mint itt, akkor lehet simán perm: is).
• ea:sys|ad: az extended attribútumokat elsősorban a fájlrendszerben próbálja tárolni, ha nem megy, akkor jöhet a .AppleDouble megoldás

ha megvan, jöhet egy netatalk újraindítás:

/etc/init.d/netatalk restart

majd kürtöljük világgá hogy van ilyen szolgáltatásunk:

sudo apt-get install avahi-daemon
sudo apt-get install libnss-mdns

és szerkesszük meg a /etc/nsswitch.conf fájlt.

Keressük meg benne ezt a sort:

hosts: files mdns4_minimal [NOTFOUND=return] dns mdns4

és írjuk a végére az mdns bejegyzést.

Hozzunk létre egy /etc/avahi/services/afpd.service nevű fájlt az alábbi tartalommal:

<?xml version=”1.0″ standalone=’no’?><!–*-nxml-*–>
<!DOCTYPE service-group SYSTEM “avahi-service.dtd”>
<service-group>
<name replace-wildcards=”yes”>%h</name>
<service>
<type>_afpovertcp._tcp</type>
<port>548</port>
</service>
<service>
<type>_device-info._tcp</type>
<port>0</port>
<txt-record>model=Xserve</txt-record>
</service>
</service-group>

és indítsuk újra a szolgáltatást:

/etc/init.d/avahi-daemon restart

Kliens oldali varázslat:

Beszéljuk rá a Time Machine-t hogy nem támogatott diszkeket is hagyjon kiválasztani. Ehhez egy terminal-ra lesz szükségünk (Applications/Utilities), amibe az alábbi parancsot kell begépelni (másolni):

defaults write com.apple.systempreferences TMShowUnsupportedNetworkVolumes 1

Első alkalommal fel kell mountolnunk a backup diszket, ehhez egy finder ablakra lesz szükségünk. Ha a Bonjour jól dolgozik, akkor a bal oldali oldalsávban már ott fog vigyorogni a szerverünk, szimpatikus Xserve ikonnal. Ha nem, akkor a go->connect to server kell nekünk. Az eléréi úthoz írjuk be az alábbiakat: afp://szerver.ip/ majd csatlakozzunk.

Kapcsolódás AFP szerverhez

Ha minden jól megy, kérni fog egy felhasználót és egy jelszót. Itt a debian / ubuntu szerveren érvényes hitelesítő adatainkat adjuk meg, ha egynél több megosztásunk van, akkor pedig válasszuk ki a TimeMachine megosztást.

Válasszuk ki a TimeMachine megosztást!

majd a system preferences-ben válasszuk ki a Time Machine beállításait, és jelöljük ki a frissen létrehozott mentés lemezt.

Figyeljünk oda, ész nélkül fel fog sorolni minden hálózati meghajtót, de ettől függetlenül nem hajlandó bárhova menteni.

Biztonsági mentés kötet kiválasztás

és ha mindent jól csináltunk, akkor boldogan menteni fog. Az első mentés _nagyon_ sokáig is eltarthat, nálam draft n-es hálón 75 gigát vagy nyolc órán keresztül szenvedett át, egy ethernet kábel tehát csodákra képes.

A leírás kb 80-90%-a ebből a postból származik, így megérdemel egy viszontlinket: http://www.kremalicious.com/2008/06/ubuntu-as-mac-file-server-and-time-machine-volume/

Remélem hasznát veszitek a leírásnak. Ha valami nem stimmel, örömmel várom a kommenteket, nekem már sikerült végigverekednem magam ezen a (kicsit rögös) úton, talán segíteni is tudok.

defaults write com.apple.dock persistent-others -array-add ‘{ “tile-data” = { “list-type” = 1; }; “tile-type” = “recents-tile”; }’

killall Dock

egy új ikon kerül a stack-re: a legutóbb futtatok programok listája, ahonnan könnyen és gyorsan elérhetjük a legutoljára indított szoftvereket!

Ha nem a standard 22-es porton megy a linux, akkor pedig az alábbi megoldást használhatjuk:

ssh-copy-id "user@host -p 7786"

it works…

Minden különösebb előjel nélkül kb. 50%-nél kikacsol a macbookom. (2009 év eleji ALU book). Ez után az akkumulátor menüben megjelenik a service battery felirat, ara buzdítva, hogy 1.) 40.000Ft körüli összegért vásároljak új akkumulátort 2.) küzdjek a garanciális szervizzel.

Ez után mindkét alkalommal az következett, hogy az akkumulátor lemerül 0%-ig (0:00 a hátralévő idő), majd miután már több mint 5 perce nulla perc van hátra, visszaugrik 50% környékére, és utána még szokatlan hosszú ideig bírja. Ez után lehet hogy eltűnik a service battery felirat, de ha el is tűnik, egészen biztosan újra meg fog jelenni.

Próbálkozhatunk SMC resettel, vagy egyfajta kalibrációs metódussal is, amit az apple ajánl a http://support.apple.com/kb/HT1490 cikkben. Az alábbiakban leírom magyarul, hogy mi a teendő.

Az SMC reset elvégzéséhez az alábbiak a teendők:

Kapcsoljuk ki teljesen a macbookot, távolítsuk el a Magsafe hálózati adapter csatlakozóját, majd távolítsuk el az akkumulátort is. Ebben az állapotban nyomjuk le, és tartsuk lenyomva a macbook bekapcsológombját, majd helyezzük vissza az akkumulátort és a töltő csatlakozóját.

A akkumulátor kalibrálásának lépései:

1. Csatlakoztassuk a Macbookhoz a Magsafe töltő csatlakozóját, és várjuk meg amíg a készülék teljesen feltöltődik. A teljesen feltöltött géphez csatlakoztatott Magsafe töltőn a LED zöld fénnyel világít.
2. Hagyjuk a töltőt teljesen feltöltött állapotban bekapcsolva és a töltőre csatlakoztatva két órán keresztül. Ez idő alatt használhatjuk a számítógépet.
3. Továbbra is bekapcsolva hagyva a gépet, távolítsuk el a Magsafe töltő csatlakozóját, és hagyjuk hogy a készülék lemerüljön. Ügyeljünk arra, hogy a Macbook az akkumulátor üzemmód miatt ne kerüljön alvó állapotba. Célszerű a gépet ezidő alatt használni.
4. Amikor az alacsony akkumulátorszint üzenet megjelenik, mentsük el a megnyitott munkánkat, majd várjuk meg amíg az akkumulátor annyira lemerül, hogy a gép alvó állapotba kerül.
5. Amikor a gép alvó állapotba kerül a hálózati töltő csatlakoztatása nélkül hagyjuk a Macbookot alvó állapotban öt órán keresztül.
6. Az öt óra leteltével a Macbookhoz újra csatlakoztatni kell a töltőt, és teljesen feltölteni. Ezidő alatt a számítógép újra használható.

Ezzel megtörténik az akkumulátor kalibrálása.

dev-java/sun-jdk-1.6.0.18-r1 (masked by: dlj-1.1 license(s), ~x86 keyword)

Az alábbi postban bemutatom, hogy hogyan telepíthető a java csomag, illetve hasonló esetben (licenc elfogadás) mi a teendő.

A pontos hibaüzenet tehát ez:

!!! All ebuilds that could satisfy “dev-java/sun-jdk” have been masked.
!!! One of the following masked packages is required to complete your request:
- dev-java/sun-jdk-1.6.0.18-r1 (masked by: dlj-1.1 license(s), ~x86 keyword)
A copy of the ‘dlj-1.1′ license is located at ‘/usr/portage/licenses/dlj-1.1′.

- dev-java/sun-jdk-1.6.0.18 (masked by: dlj-1.1 license(s), ~x86 keyword)
- dev-java/sun-jdk-1.6.0.17 (masked by: dlj-1.1 license(s))
- dev-java/sun-jdk-1.5.0.22 (masked by: dlj-1.1 license(s))

For more information, see the MASKED PACKAGES section in the emerge
man page or refer to the Gentoo Handbook.

A megoldás, pedig az, hogy a “djl-1.1″ licencet el kell fogadni. Ezt az alábbi módok egyikével tudjuk megvalósítani:

1. Minden licenc automatikus elfogadásához írjuk be az alábbi sort az /etc/make.conf fájlba:

ACCEPT_LICENSE=”*”

2. Ha csak egy vagy több licencet szeretnél elfogadni, finomíthatod így:

ACCEPT_LICENSE=”DJL-1.1″

3. Ha egy adott licencet csak egy csomag telepítéséhez akarz elfogadni, akkor készíts egy /etc/portage/package.license fájlt. (ha van, fűzd hozzá az alábbiakat):

dev-java/sun-jdk dlj-1.1

A SUN Java környezet ezután emerge dev-java/sun-jdk paranccsal telepíthető.

Ebben a postban megpróbálok bemutatni néhányat ezekből a billentyűkombinációkból:

• Windows + fel nyíl: Az aktuális ablak méretének maximalizálása, teljes méretre állítása. Egérrel úgy is teljes méretűvé állíthatunk egy ablakot, hogy az ablakot megfogjuk, és a képernyő tetejére húzzuk. Amikor az egérmutató eléri a képernyő szélét, egy animáció jelzi, hogy az ablak elengedése esetén az teljes méretűvé válik.
• Windows + le nyíl: Amennyiben az aktív ablak maximalizált, újra normál méretűvé válik, amennyiben normál méretű, ikon állapotban a tálcára kerül. Teljes méretű ablakot úgy is visszaállíthatunk normál méretűvé, hogy az egérmutatóval megfogjuk a teljes méretű ablakot, és lefelé húzzuk.
• Windows + bal nyíl: Az aktív ablak rögzítése a képernyő bal széléhez. Az ablak a képernyő teljes magasságát el fogja foglalni, szélessége pedig a képernyő ötven százaléka lesz. Hasznos lehet például, ha két ablak tartalmát akarjuk összehasonlítani, ilyenkor az egyik ablakot balra, a másikat pedig jobbra rendezhetjük. Ezt a viselkedést úgy is előidézhetjük, hogy az ablakot megfogjuk, és egy határozott mozdulattal a képernyő bal oldalához húzzuk. Amikor az egérmutató eléri a képernyő szélét, egy animáció fogja jelezni, hogy az egérmutató elengedésével rögzül az ablak.
• Windows + Home gomb: Minden ablak kisméretű lesz, kivéve az aktuális.
• Windows  + P: “Projection menu”: Elsősorban laptopon van értelme, többszöri megnyomásával válthatunk a video kimenetek között (Beépített kijelző, kijelző csatlakozó, mindkettő).
• ALT + F4: Aktuális ablak bezárása.
• ALT + TAB: Váltás az előző aktív ablakra (A tab többszöri megnyomásával az alt felengedése nélkül többet is léphetünk az aktív ablakok között. Ilyenkor a képernyő közepén megjelenik egy lista a futó programok ablakairól. Egy ablakra úgy válthatunk, hogy a tab billentyű többszöri megnyomásával kiválasztjuk az ablakot, és felengedjük az alt gombot. Alternatív megoldásként a képernyő közepén megjelenő ikonora is kattinthatunk.
• ALT + ESC: A futó programok aktív ablakai között válthatunk vele.
• WIN + TAB: Az ablakok között válthatunk vele 3D módban. A TAB többszöri megnyomására mindig egy újabb ablak kerül előtérbe, a WIN gomb felengedésével az előtérben lévő ablak válik aktívvá.
• CTRL + WIN + TAB: Az ablakok között 3D módban válthatunk, úgy hogy a kombináció lenyomása és felengedése után a 3D mód aktív marad. A kívánt ablakot az egérgörgővel választhatjuk ki, majd rákattintva aktiválható az ablak.
• WIN + T: A tálcán az ablakok előnézetének megtekintése. (A WIN gomb nyomvatartása mellett a T gomb többszöri megnyomásával mindíg a soron következő előnézet tekinthető meg.)
• WIN + M: Minden normál és teljes méretű ablak ikonként a tálcára kerül. Egérrel elérhető úgy is, hogy az egeret a tálca jobb szélén lévő függőleges sávra húzzuk. Az egeret a sávra tartva az ablakok teljesen átlátszóvá válnak, csak a körvonaluk látszik. A sávra kattintva minden ablak kisméretűvé válik.
• WIN + SHIFT  + M: Az előző kombináció visszavonása.
• WIN + D: Asztal megjelenítése.
• Aero Shake: Egér bűvésztrükk, ha egy aktív, normák méretű ablakot megfogunk a fejlécénél, és az egérrel határozottan megrázzuk, minden ablak kisméretűvé válik, kivéve az amit fogunk.

Ebben a leírásban bemutatom, hogy hogyan tudjuk a preforkot workerre cserélni, illetve a libapache2-mod-php5 helyett hogyan tudunk mod_fcgi-t üzembe helyezni.

Apache2 worker és mod_fcgid telepítés:

apt-get install apache2-mpm-worker libapache2-mod-fcgid

mod_fcgid engedélyezése:

sudo a2enmod fcgid

Szükséges php5  modulok telepítése

Bármilyen php 5 modul telepíthető a rendszerre, amely szükséges a scriptek megfelelű működéséhez, pl.:

apt-get install php5-cgi php5-curl php5-gd php5-ldap php5-mysql php5-mysqli php5-sqlite php5-xsl

Apache2 beállítások

A csomagok telepítése után az apache2 beállítása következik. A példa az apache2 default virtualhostján keresztül mutatja be a beállításokat,  de ezeknek a módosításokat minden virtualhostban el kell végezni.

Keressük meg a virtualhost gyökérkönyvtárára vonatkozó bejegyzést, és egészítsük ki így:

<Directory /var/www>
AddHandler fcgid-script .php
FCGIWrapper /usr/lib/cgi-bin/php5 .php
</Directory>

majd pedig minden “directory” bejegyésben engedélyezzük a CGI futtatást:

Options ExecCGI Indexes

A virtualhostok mentése után csupán egy apache2 újraindítás van hátra:

/etc/init.d/apache2 force-reload

és a forrás pedig:

Ezt a cikket az alábbi leírás alapján portoltam a saját rendszeremre és magyar nyelven:

http://ivan.gudangbaca.com/installing_apache2_and_php5_using_mod_fcgid

A megjelenő ablakban a bal oldali lista alján található “+” gomb segítségével adjunk hozzá egy új kapcsolatot.

A + gombra kattintva új kapcsolatot hozunk létre

A kapcsolat típusa legyen “VPN”, a VPN típusa a kapcsolat típusától függően választandó, IPSEC, VAGY PPTP, neve pedig tetszőlegesen megválasztható.

VPN kapcsolat létrehozása

A kapcsolat létrejötte után megadhatóak annak paraméterei:

VPN paraméterek megadása

A “Configuration” menü maradhat üresen, a “Server Address” menüpontba a távoli szerver IP címét vagy host nevét adjuk meg, az “Account Name” mezőbe pedig felhasználónevünket írjuk!

Az “Encryption” választómezőben a kapcsolat paramétereitől függően “Automatic”, “Maximum”, vagy “None” választható.

Az “Authentication Settings” gomb megnyomásával az azonosítás módja választható meg: Jelszó, RSA token, Kulcsfájl (Certificate), Kerberos azonosítás, vagy CryptoCard.

VPN hitelesítési beállítások

A Connect gomb megnyomásával a kapcsolat azonnal felépíthető, a “Show VPN status in Menu bar” kapcsoló bekapcsolásával pedig a menüsorra lehet VPN státusz ikont varázsolni, amivel a kapcsolatok gyorsan a “System Preferences” megnyitása nélkül menedzselhetőek.

Arra, amire kitalálták, tökéletesen megfelelő. Csak leütjük az F12 billentyűt (vagy a képernyő megfelelő sarkába vonszoljuk az egeret), és máris hasznos minialkalmazások hada lepi el a képernyőnket.

Abban az esetben, ha Macunk nincs bővében a az életető memóriának, mégis célszerű lehet megszabadulni a dashboard-tól. A minialkalmazások akkor is foglalják a memóriát, ha éppen nem látjuk őket, és a dashboard is a memóriában csücsül.

A kikapcsolásukhoz indítsunk el egy terminal-t (Applications/utilities), és adjuk ki az alábbi parancsot (Normál user-ként):

defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean YES

A parancs hatására a dashboard a következő induláskor már nem fog futni. Ahhoz, hogy azonnal megszabaduljunk tőle, a dock újraindítására van szükség, ezt pedig megtehetjük az alábbi paranccsal (kicsit dúrva, de hat…):

killall Dock

Ha újra szeretnénk a Dashboard-ot használni, a

defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean NO
killall Dock

parancs párossal újra élvezhetjük a minialkalmazásokkal tarkított desktopunkat…

A root felhasználó az UNIX jellegű rendszerekben az “Isten”, a korlátozások nélküli, bármire képes felhasználó. A bármire képes, itt szó szerint bármire képes… Kárt is tud tenni, és itt nincs meg a windowsos jó tündér (Biztos benne, hogy meg akarja nyomni a biztos benne gombot?). Ha törölni akarunk, töröl. Elhiszi hogy mi jobban tudjuk – akkor is ha nem.

Szóval, hogy kerítsük elő ezt a felhasználót? Az esetek többségében semmi szükség rá (de azért megmutatom, hogyan kell életre bírni)!

Rendelkezésünkre áll a sudo parancs, amely a paraméterként kapott parancsot rendszergazdai jogosultságokkal hajtja végre, és cserébe csak a saját jelszavunk érdekli.

Például, a 

sudo nano /etc/hostconfig

a nano /etc/hostconfig parancsot fogja rendszergazda módban végrehajtani (máshogy nem lenne jogosultságunk elmenteni a változtatásokat), és az aktuálisan bejelentkezett felhasználó jelszavát kell beírni neki. Természetesen a megemelt jogosultsági szint csak az adott munkafolyamatra (parancsra) érvényes, minden már korábban elindított, illetve sudo parancs használata nélkül kiadott parancsra az átlagos felhasználói jogosultságok az érvényesek.

Lehetőségünk van arra, hogy egy konzolt rendszergazdai módba helyezzünk, ehhez a 

sudo -s

és a saját jelszavunk megadása szükséges. Sikeres alkalmazása esetén visszakapjuk a parancsértelmező promtját, és kilépésig (vagy exit parancsig) minden parancsunk rendszergazda módban fog végrehajtódni.

A root felhasznákó engedélyezése

a legegyszerűbb mód a

sudo passwd root

parancs használata, amellyel beállíthatunk egy új jelszót a root felhasználónak, amellyel aztán be tudunk jelentkezni.

Konzolról a

su

parancs segítségével válthatunk rendszergazda módba.