Más is járhat így, nem csak én… Az egyik ügyfelem szerverén hegesztettem kicsit, és fogalmam sem volt a mysql root jelszaváról. Természetesen neki sem.

Az alábbi rövid leírásban bemutatom, hogy hogyan tudjuk a mysql root jelszót megváltoztatni annak ismerete nélkül, konzolról. A parancsok root (rendszergazdai) jogosultságot igényelnek.

Első lépésként, állítsuk le a mysql szervert:

/etc/init.d/mysql stop

majd indítsuk el a folyamatot, a –skip-grant-tables paraméterrel. Ezzel tudjuk utasítani a mysql szervert arra, hogy a felhasználói jogosultságokkal ne foglalkozzon.

mysqld_safe --skip-grant-tables --console

A mysql szerver elindult, konzol módban. Indítsunk egy másik terminált, és lépjünk be a mysql szerverre:

mysql -u root mysql

A konzol jelszó nélkül beenged minket root jogosultságokkal, így megváltoztathatjuk a jelszót:

UPDATE user SET password=PASSWORD("új jelszó") WHERE user="root";
FLUSH PRIVILEGES;

Visszalépve az első konzolra, egy határozott CTRL+C billentyűkombinációval legyilkolhatjuk a konzol módban futó mysqld_safe folyamatot, és

/etc/init.d/mysql start 

paranccsal elindíthatjuk újra a mysql szervert, amely már az új root jelszót fogja megismerni.

A mysql szervert indító scriptek elérési útvonala egyes disztribúcióknál eltérő lehet.

és lehet hogy 10.5 alatt is, ott még nem próbáltam.

Alapjában véve kicsit allergiás vagyok az OSX alapértelmezett magyar billentyűkosztására, ezért készítettem sajátot. Az aktiváláskor szembesültem a problémáva, hogy az International / Input menu alatt az alapértelmezett (telepítéskor kiválasztott) billentyűzetkiosztás picit szürke, és nem tudom rávenni a szent operációs rendszert, hogy felejtse el.

Megoldásnak azt találtam, hogy ha újrafuttatjuk az első bejelentkezéskor lefutó alkalmazást, lehetőségünk nyílik bármilyen más (akár rendeszerrel szállított, akár általunk kreált) billentyűzetkiosztást választani, amelyet egy újraindítás után birtokba is vehetünk.

A Setup Assistant futtatásához indítsunk egy terminál alkalmazást (Applications / utilities) és gépeljük be a következő parancsot:

sudo /System/Library/CoreServices/Setup\ Assistant.app/Contents/MacOS/Setup\ Assistant

Végtelen stabilitásáról híresek a macintosh gépek, de amit Amper hajt, az el is romolhat.

Ha OSX-ünk hirtelen instabillá válik, gyakorivá válnak a fagyások, esetleg adataink minden különösebb előjel nélkül megsérülnek, használhatatlanná válnak, célszerű első körben a memóriahibára is gyanakodni, és tesztelni.

x86-os gép alatt ugye rendelkezésünkre áll a jó öreg, sokat bizonyított Memtest86, de mit használhatunk OSX alatt? Az UNIX-os memtest rendelkezésünkre áll.

Találtam egy telepítőcsomagot, mellyel egyszerűen telepíthetjük az alkalmazást: letöltés.

A telepítés után indítsuk újra az operációs rendszert, indítás közben tartsuk lenyomva a Command + S billentyűkombinációkat (Mac boot billentyűkombinációk) a single mód eléréséhez.

A megjelenő promt után írjuk be a következő parancsot:

memtest all 2

és várjuk meg a program befejeződését.

A memória állapotáról a kapott diagnosztikai üzenetekből téjákozódhatunk.

És a Credits: Ezt a leírást itt találtam (http://www.command-tab.com/2008/01/11/how-to-test-ram-under-mac-os-x/)

Gyors és rövid howto azoknak, akiknek vén Macintosh-a van, mint nekem…

Letöltöttem Beszereztem egy Mac OSX 10.5.4 (Leopard) telepítő DVD-t. A célkészülék egy PoweMac G4 (Quicksilver) 867mHz.

Tekintve, hogy a letöltött DMG 7.1Gbyte, a gépemben lévő Pioneer DVD-RW névre hallgató drive pedig még csak köszönő viszonyban sincs a Dual layer DVD diszkekkel, némi trükközést igényel a projekt, de egyáltalán nem megoldhatatlan.

A megoldás az, hogy a dmg tartalmát kiírjuk egy partícióra, és onnan bootolunk.

Ehhez a művelethez szükséged lesz egy kb 8Gbyte-os üres partícióra, hasonló nagy pendrive-ra, USB-s merevlemezre, vagy ipod-ra.

Figyelem! Ha a kiválasztott partíción van bármilyen adat, mentsük le azt, mert a műveket minden adatot töröl!

Ha külsö eszközt használunk, csatlakoztassuk a számítóhéphez (ha nem akkor meg úgyis benne van), majd indítsuk el a Disk utilty segédprogramot. (Applications -> Utilities), majd válasszuk ki azt a lemezt, amire a telepítési állományokat el kívánjuk helyezni.

Ha a lemezen még nincs partíció, készítsük el a megfelelő méretű partíciót. (Inteles gép esetén válaszuk a partíciós tábla típusának a GUID típust, PowerPC esetében pedig az Apple partition map-et).

Ha a partíció kész van, a bal oldalon kattintsunk rá (Ne a diszkre, hanem az alatta lévő, kicsit behúzva található partícióra!), és válaszuk a Restore opciót.

A Restore ablakban, az image fájl mezőben tallózzuk ki (vagy dobjuk bele) a Leopard telepítő DMG-jét, a Destination mezőbe pedig húzzuk bele a partíciót. Kapcsoljuk be az Erase Destination kapcsolót, majd kattintsunk a restore gomra.

A másoláshoz kb. 10 percre van szükség, és szükség lesz rá, hogy jelszavunkkal azonosítsuk magunkat.

Miután a Restore folyamat befejeződött, indítsuk el a System Preferences alkalmazást, és válasszuk ki a "Startup Volume" szekciót. Ha a frissen létrehozott partíciónk megjelenik a listában, válasszuk ki, és kattintsunk a "Restart" gomra.

Ha a Frissen létrehozott telepítő partíció nem jelenik meg a listában, indítsuk újra az OSX-et, és az indulás kezdetén tartsuk lenyomva az option gombot (Mac boot billentyűkombinációk) amíg az indító menü meg nem jelenik, itt már kiválaszthatjuk a partíciónkat, és megkezdhetjük a telepítést.

Mentsük hálózatra. Pénztárcától függően kissebb nagyobb tudásszinttel rendelkező hálózati tárolókat (NAS) vásárolhatunk magunknak.

A napokban került a kezeim közé egy Raidsonic IB-NAS-4220-B kétlemezes hálózati terülj-terülj asztalkám.

A tárolóba két SATA merevlemezt helyezhetünk el, és választhatunk a RAID0 (A két merevlemez kapacitása összeadódik, így a teljes adattároló mennyiséget kihasználhatjuk.) és a RAID1 (A tároló mindkét merevlemezen tárolja a rá másold adatokat (tükrözés), így ha az egyik merevlemez tönkremegy, akkor adatainkat még mindíg elérhejük a másik merevlemezről.)

Mindenki maga választhatja ki, hogy a tárolókapacitás vagy a biztonság a fontos a számára.

Ha a lemezeket single módban érjük el, használhatunk FAT32 fájlrendszert (erősen ellenjavalt) raid esetében marad az EXT2 vagy az EXT3. (JAVALLOTT)

Adatainkat elérhetjük CIFS/SMB (windows fájl és nyomtatómegosztás vagy mi), NFS (Linux fájlmegosztás), webes felületen keresztül, a bonjour segítségével csatlakoztathatjuk iTunes zenelejátszó szoftverünkhöz, támogatja az rsync protokollt, sőt, még bittorrent klienst is rejtettek el benne.

Adatainkat nem csak sokféleképpen érhetjük el, de gyorsan is: Az egység hátoldalán gigabites csatlakozó kapott helyet, sőt igény esetén akár a jumbo frame-t is támogatja.

Az admin felület teszetős, kedvünkre konfigurálhatunk mindent. SMB/CIFS esetén felhasználókkal és csoportokkal szabályozhatjuk a hozzáfését, NFS esetén pedig IP cím tartományokkal szabályozhatjuk az írási, olvasási jogosultságot is. Támogatja a szinkron és aszinkron módokat valamint megbírkózik a  no_root_squash opcióval is, így a root jogú felhasználók nem nobody-két írnak az eszközre. Kiválóan vizsgázott konkurrens elérés tantárgyból is – egy szerveren rsynceltem rá, egy másik konzolon simán parancssorból másoltam rá,

Az rsync sajnos ssh-t nem támogat, csak a standard rsync protokollt, így a címzésnek így kell kinézni: 111.111.111.111::/megosztas. Figyeljetek arra, hogy az IP cím és a megosztás neve között két tettőspont van!

Torrenteseknek is érdemes elgondolkodni a ketyere beszerzésén: Sokkal kisebb zajterheléssel jár, hiszen a hűtőventillátor csak akkor kapcsol be, ha arra szükség van, és az energiafelhasználása is messze alattamarad bármilyen PC-nek.

Amikor megvettem a G4-esem, jó sokat szívtam azzal, hogy induláskor hogyan is lehetnék hatással a gép viselkedésére.

• Az első és legfontosabb: A CD(DVD) az F12 billentyű lenyomásával nyitható, zárható.
• Single user mód (vigyázz, ez csak parancssor): Command + S
• Verbose mód (Nincs szürke képernyő almával, van viszont fekete képernyőn fehér rendszerüzenet halom): Command + V
• OSX indítás kényszerítése: X
• CD(DVD) romról való indítás: C
• Hálózatról indítás: N
• Firewire target disk módban indítás: T

Az Option + Command + Shift + Delete kombinációval rávehetjük a Macünket arra, hogy az elsődleges boot meghajtót figyelmen kívül hagyja, és próbálkozzon más bootolási lehetőségekkel (pl.: CD-rom, vagy külső meghajtó)

Ha a bootolási folyamat közben lenyomva tartjuk a SHIFT billentyűt, letilthatjuk (az adott indítás erejéig) a bejelentkezéskor lefutó elemeket, és a nem nélkülözhetetlen kernel modulokat.) Tuladjonképpen ez felel meg a windowsok csökkentett módjának.

Boot menü: Bekapcsolás után tartsuk lenyomva az Option gombot addig, amíg az indítási menü meg nem jelenik.

Cd-rom kiadása: Bekapcsolás után azonnal nyomjuk le az egér gombját (többgombos egereseknek: A bal gombját).

CD-rom kiadása boot menüben: nyomjuk le a Command + . (pont) billentyűket!

Néha egy kicsit furcsán tekintek a HP-ra. Egy zsák pénzért azért már csak-csak azt gondolná az ember, hogy megnézik, mit adnak ki a kezük közül. Tujdonképpen ez a "A HP a Windows Vista Businness operációs rendszert ajánlja." szindróma hibája. Szerencsétlen XP júzer meg maradjon magának, vegyen régi gépet…

A diagnózis az, hogy a notebook beépített vezetékes hálózati adaptere súlyos "Windows XP" allergiában szenved.

Vista alatt semmi gond, XP alatt viszont a link látszólag létrejön, de IP-t nem kap, és különösebb hibaüzenetet sem sikerült kicsikarni az eseménynaplóból.

• Próbáltam újratelepíteni az XP-t: semmi
• Próbáltam netsh int ip reset c:\resetl.log && netsh winsock reset kombót, szintén semmi.
• Próbáltam kelet felé fordulva imádkozni, semmi.

A megoldást (számomra baromi meglepő módon) a bios frissítés jelenti.

Frissített BIOS-t letölthetünk itt. Az első letöltés maga a BIOS file. A második az épelméjű közönség számára publikált, FreeDOS alapú, Bootolható BIOS frissítő média, a harmadik pedig a kamikaze lelkűek (jól figyeljenek, csak egyszer mutatom meg) számára készített, Windows XP / Vista alól repülőrajtban, újraindítás nélkül BIOS-t frissítő, gépből ablaktámaszt készítő kézi készülék.

A Ximeta INC. által készített NDAS technológiát használó meghajtók használatáról pár szóban.

Az NDAS segítségével NAS-unkat (Network Attached Storage, hálózatra között tárolóeszköz) mountolhatjuk Windows, Linux, vagy akár Mac OSX alatt is.

Linux alatt az eszköz a dev- könyvtárunkban, mint lokális rendszereszköz jelenik meg, így nincs szükség további átviteli protokoll használatára (pl.: NFS, CIFS), és a fájlrendszert tetszőleges módon formázhatjuk. (Abban az esetben, ha a meghajtót több gépen is mountolni szeretnénk, olyan fájlrendszert kell használnunk, amely a konkurrens eléréseket megfelelően kezeli, pl. GFS2, OCFS2).

Telepítés debian linux alatt

Tekintettel arra, hogy a stable forrásban található ndas modulok lefordítása még sohasem sikerült, ezért azt a megoldást fogjuk követni, hogy a Ximetra weblapjáról letöltött legfrissebb forrásból készítünk deb állományt, és a kernel modult a module-assistant csomaggal telepítjük.

A telepítéshez rendszergazdai jogosultságok szükségesek, és tekintettel arra, hogy kernel modult fogunk fordítani, az aktuális kernel header és forrásfájljai is szükségesek.

Leer más »

Mert ilyesmire is szükség van…

Windows Xp alatt ugye ismerjük a jó öreg vesszőfutást, miszerint telepítőlemez be, gép újraindít, “CD-rom ról való indításhoz nyomjon meg egy gombot”, majd Ő szépen megtalálja a telepített windowst, és válasszuk a javítást, ami vagy működik, vagy nem.

Vista alatt ugyanezt az utat végigjárva az alábbiakat találjuk:

Rendszerindítási hibák keresése és javítása (Ami valljuk be, nem hogy nem javítja meg, de meg sem találja, felesleges.), rendszervisszaállítás, complete PC visszaállítás, és memóriadiagnosztika.

(megj.: Vista alatt nem kell CDDVD-ről bootolni, ha hajlamos az indulásra, akkor az F8 nyomkodásával elérhetjük a Számítógép javítása menüpontot.)

Vista alatt a rendszerfájlok ellenőrzésére a fantáziadús nevű Microsoft Windows Erőforrás Ellenőrző (sfc.exe) eszköz szolgál.

very simple használat:

rendszergazdai parancssorból adjuk ki az sfc /scannow parancsot, és várjuk türelemmel.

Az eredményre várni kell gép teljesítménytől függően 15-30 percet is.

A parancs lefutása után tájékoztatást ad arról, hogy a művelet sikeresen befejeződött-e.

Futás közben megvizsgálja a rendszerfájlokat (verzió, stb), és ha eltérést tapasztal, akkor a rendszerfájlok biztonsági másolatából helyreállítja azokat.

Saját tapasztalat, hogy amíg a Norton Internet Security 2009 (és ezek után feltételezem, hogy bármelyik verziója) telepítve volt, az sfc.exe hibákat ugyan talált, de javítani nem tudta őket.

Ha túl nagy a kernel, ha nincs benne ami kell, vagy ha csak sajátot szeretnénk…

A leírás SuSE 10.1-ről szól, de 10.3-ra is kiválóan alkalmazható. Nem megy bele abba, hogy milyen kernel modult kell fordítani a hájperszuper vidókarihoz, de ha tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél a kerneledbe, lehet hogy így egyszerűbb…

Leer más »