A megjelenő ablakban a bal oldali lista alján található “+” gomb segítségével adjunk hozzá egy új kapcsolatot.

A + gombra kattintva új kapcsolatot hozunk létre

A kapcsolat típusa legyen “VPN”, a VPN típusa a kapcsolat típusától függően választandó, IPSEC, VAGY PPTP, neve pedig tetszőlegesen megválasztható.

VPN kapcsolat létrehozása

A kapcsolat létrejötte után megadhatóak annak paraméterei:

VPN paraméterek megadása

A “Configuration” menü maradhat üresen, a “Server Address” menüpontba a távoli szerver IP címét vagy host nevét adjuk meg, az “Account Name” mezőbe pedig felhasználónevünket írjuk!

Az “Encryption” választómezőben a kapcsolat paramétereitől függően “Automatic”, “Maximum”, vagy “None” választható.

Az “Authentication Settings” gomb megnyomásával az azonosítás módja választható meg: Jelszó, RSA token, Kulcsfájl (Certificate), Kerberos azonosítás, vagy CryptoCard.

VPN hitelesítési beállítások

A Connect gomb megnyomásával a kapcsolat azonnal felépíthető, a “Show VPN status in Menu bar” kapcsoló bekapcsolásával pedig a menüsorra lehet VPN státusz ikont varázsolni, amivel a kapcsolatok gyorsan a “System Preferences” megnyitása nélkül menedzselhetőek.

A root felhasználó az UNIX jellegű rendszerekben az “Isten”, a korlátozások nélküli, bármire képes felhasználó. A bármire képes, itt szó szerint bármire képes… Kárt is tud tenni, és itt nincs meg a windowsos jó tündér (Biztos benne, hogy meg akarja nyomni a biztos benne gombot?). Ha törölni akarunk, töröl. Elhiszi hogy mi jobban tudjuk – akkor is ha nem.

Szóval, hogy kerítsük elő ezt a felhasználót? Az esetek többségében semmi szükség rá (de azért megmutatom, hogyan kell életre bírni)!

Rendelkezésünkre áll a sudo parancs, amely a paraméterként kapott parancsot rendszergazdai jogosultságokkal hajtja végre, és cserébe csak a saját jelszavunk érdekli.

Például, a 

sudo nano /etc/hostconfig

a nano /etc/hostconfig parancsot fogja rendszergazda módban végrehajtani (máshogy nem lenne jogosultságunk elmenteni a változtatásokat), és az aktuálisan bejelentkezett felhasználó jelszavát kell beírni neki. Természetesen a megemelt jogosultsági szint csak az adott munkafolyamatra (parancsra) érvényes, minden már korábban elindított, illetve sudo parancs használata nélkül kiadott parancsra az átlagos felhasználói jogosultságok az érvényesek.

Lehetőségünk van arra, hogy egy konzolt rendszergazdai módba helyezzünk, ehhez a 

sudo -s

és a saját jelszavunk megadása szükséges. Sikeres alkalmazása esetén visszakapjuk a parancsértelmező promtját, és kilépésig (vagy exit parancsig) minden parancsunk rendszergazda módban fog végrehajtódni.

A root felhasznákó engedélyezése

a legegyszerűbb mód a

sudo passwd root

parancs használata, amellyel beállíthatunk egy új jelszót a root felhasználónak, amellyel aztán be tudunk jelentkezni.

Konzolról a

su

parancs segítségével válthatunk rendszergazda módba.

Ha az eltávolítási jelszót elfelejtettük, az alábbi módszerrel megkerülhetjük a jelszókérési ablakot, így eltávolíthatjuk a szoftvereket:

Indítsuk el a regisztrációs adatbázis szerkesztőt. (Start menü -> futtatás -> gépeljük be a regedit parancsot és üssünk Entert. (lehetséges, hogy szükségünk lesz egy rendszergazdai jelszóra a futtatáshoz.)

A megjelenő ablakban navigáljunk el az alábbi elemhez a bal oldali fastruktúrában:

HKEY_LOCAL_MACHINE -> Software -> Intel -> LanDesk -> VirusProtect6 -> CurrentVersion -> AdministratorOnly -> Security

A jobb oldali ablakrészen keressünk egy “UseVPUninstallPassword” nevű, “REG_DWORD” típusú bejegyzést, majd kattintsunk kétszer a nevén.

A megjelenő ablakban állítsuk 0-ra az értékét, majd OK gomb megnyomásával és a regedit bezárásával lépjünk ki az alkalmazásból.

A Norton termékek ezek után a szokásos módon eltávolíthatóak.

Az alábbi rövid leírásban bemutatom, hogy hogyan tudjuk a mysql root jelszót megváltoztatni annak ismerete nélkül, konzolról. A parancsok root (rendszergazdai) jogosultságot igényelnek.

Első lépésként, állítsuk le a mysql szervert:

/etc/init.d/mysql stop

majd indítsuk el a folyamatot, a –skip-grant-tables paraméterrel. Ezzel tudjuk utasítani a mysql szervert arra, hogy a felhasználói jogosultságokkal ne foglalkozzon.

mysqld_safe --skip-grant-tables --console

A mysql szerver elindult, konzol módban. Indítsunk egy másik terminált, és lépjünk be a mysql szerverre:

mysql -u root mysql

A konzol jelszó nélkül beenged minket root jogosultságokkal, így megváltoztathatjuk a jelszót:

UPDATE user SET password=PASSWORD("új jelszó") WHERE user="root";
FLUSH PRIVILEGES;

Visszalépve az első konzolra, egy határozott CTRL+C billentyűkombinációval legyilkolhatjuk a konzol módban futó mysqld_safe folyamatot, és

/etc/init.d/mysql start 

paranccsal elindíthatjuk újra a mysql szervert, amely már az új root jelszót fogja megismerni.

A mysql szervert indító scriptek elérési útvonala egyes disztribúcióknál eltérő lehet.

A leírás SuSE 10.1-ről szól, de 10.3-ra is kiválóan alkalmazható. Nem megy bele abba, hogy milyen kernel modult kell fordítani a hájperszuper vidókarihoz, de ha tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél a kerneledbe, lehet hogy így egyszerűbb…

Az eredeti leírásban szereplő /usr/lib/rmp fájlok hekkelése 10.3 alatt nyugodtan elmaradhat, ez már az alap disztróban is rendben van.

Ami kell

ncurses-devel: root-ként

yast -i ncurses-devel

és meg is van…

Kernel: Beszerezhető a http://www.kernel.org címről. Aminek a végén pozitív szám van, az stabil. (valószínűleg ilyen kell.)A kernel forrás letölthető a /usr/src folderbe,

majd miután beléptünk a /usr/src könyvtárba (cd /usr/src)

tar xjf linux-<verzió>.tar.bz2

paranccsal ki kell csomagolni.

Megjegyzés: A kicsomagoláshoz kell a bzip2 csomag. Ha nincs meg

yast-i bzip2

Célszerű a kicsomagolt kernel forrásból egy symlinket csinálni a /usr/src/linux könyvtárba, a következő paranccsal (szintén a /usr/src könyvtárban):

ln -s linux-2.6.18.2 linux

Patchek telepítése

Előfordulhat, hogy bizonyos hardverek vagy funkciók támogatottsága a letöltött kernelben nem tökéletes, esetleg teljesen hiányzik. Abban az esetben, ha a felmerülő problámához áll rendelkezésre patch (folt, javítás), itt az ideje integrálni azt a kernel forrásba.  A követekző parancsok futtatásához továbbra is feltételezzük, hogy az aktuális könyvtár a /usr/src/linux és a patch-et patch.bz2 néven töltöttük le.

bzip2 -dc /usr/src/patch.bz2 | patch -p1 --dry-run
bzip2 -dc /usr/src/patch.bz2 | patch -p1

Az első parancs semmilyen változtatást nem hajt végre a kernel forráson, csupán egy tesztet futtat. Abban az esetben, ha ez a teszt rendben lefutott, a patch ténylegesen alkalmazható  a második paranccsal. Nem célszerű a második parancsot futtatni, ha az első hibát ír ki. (Semmi jó nem származik belőle…)

Ezen a ponton lehet un. kernel-prepatch-okat (kb előzetes kernel verzió) integrálni a kernel forrásába. (például ha egy olyan funkcióra van szükséged, 2.6.19-rc6 verzióban van meg, de az adott kernel verzióhoz teljes forrás még nem jelent meg) Ha prepatch már van, a prepatch-et az előző teljes verzióra alkalmazni lehet. (Tehát esetünkben csak a 2.6.18-ra, a 2.6.18-1-re nem!) Bővebb info itt:http://kernel.org/patchtypes/pre.html

A prepatch alkalmazásának a módja a következő (Fájlnevek és könyvtárnevek továbbra is értelemszerűen behelyettesítendőek):

cd /usr/src
wget http://www.kernel.org/pub/linux/kernel/v2.6/testing/patch-2.6.19-rc6.bz2
cd /usr/src/linux
bzip2 -dc /usr/src/patch-2.6.19-rc6.bz2 | patch -p1 --dry-run
bzip2 -dc /usr/src/patch-2.6.19-rc6.bz2 | patch -p1

A kernel beállítása

A kernel beállítása során meghatározásra kerül minden fordításkor érvényes paraméter (milyen hardvereket támogasson, ezek közül melyeket csak modulként stb…)

A konfiguráció menüvezérelt, és a

make menuconfig

paranccsal tehető meg.
Hasznos lehet, ha a művelet megkezdése előtt a jelenlegi (működő!!!) kernelünk konfigurációs beállításait alkalmazzuk a kernel forrásán, így csak a módosításokat kell elvégeznünk. SuSE linux alatt a lefordított kernel konfigurációs állományai megtalálhatóak a /boot könyvtárban.

A meglévő kernel beállításainak alkalmazása:

make mrproper
cp /boot/config-`uname -r` ./.config

ezután

make menuconfig

parancs kiadásával megjeleníthető a menüvezérelt konfigurációs felület. Itt válasszuk a “Load an Alternate Configuration File” menüpontot, majd a megjelenő beviteli mezőbe gépeljük be a következőt: .config

woila megvan a jelenlegi kernel konfigurációka.

A kernel nevének megváltoztatása

Válasszuk ki a “General setup” -> “(-default) Local version – Append to kernel release” menüpontot.

Az itt lévő -default stringet írjuk át valami másra (-default1 -default2 akármi), mert az rpm kezelő nem fogja szeretni, ha két azonos nevű kernel lesz a rendszerben.

A konfigurálást ezek után mindenki kedve szerint elvégezheti.

Ha minden beállítás rendben megvan, a konfiguráció az “exit” menüponttal elhagyható, a kérdésre “Do you wish to save your new kernel configuration” a válasz természetesen “yes”!

A kernel lefordítása

A fordításhoz egyszerűen adjuk ki a

make rpm

parancsot!

A kernel fordítása a gép teljesítményétől függően nagyon sokáig is eltarthat, úgyhogy türelem!

A kernel telepítése

A fordítás után létrejönnek a .rmp és src.rmp csomagok.

Az src.rpm csomag a /usr/src/packages/SRPMS/ könyvtárban lesz megtalálható. a neve 

ls -l /usr/src/packages/SRPMS/

paranccsal kideríthető.

Az rpm csomag helye architektúrától függően változik: /usr/src/packages/RPMS/i386/,/usr/src/packages/RPMS/i586/, /usr/src/packages/RPMS/i686/, /usr/src/packages/RPMS/x86_64/, stb.

Az architektúra a kernel konfigurációs beállításaiban megadható.

Feltételezve, hogy az elkészült rmp helye /usr/src/packages/RPMS/i386/ neve pedig kernel-2.6.18.2default-1.i386.rpm, a telepítés az alábbi parancsokkal hajtható végre:

cd /usr/src/packages/RPMS/i386/
rpm -ivh kernel-2.6.18.2default-1.i386.rpm

Természetesen az elkészült kernelt akár másik SuSE rendszerre is át lehet másolni, és ott már fordítás nélkül telepíthető!

A következő lépés, hogy készítsünk egy initrd image-t a kernelünkhöz. Ennélkül nem fog elindulni. A parancs:

mkinitrd

Az mkinird paraméter nélkül meghívva minden telepített kernelhez létrehozza az initd-t.

GRUB beállítás

A kernel használatba vételéhez konfigurálni kell a GRUB rendszerbetöltőt.

A beállításokhoz minden SuSE-s kedvencét, a yast-ot fogjuk használni.

parancssorból, rendszergazdaként a

yast

parancs kiadásával indítahtjuk.

A beállítások helye: System -> Boot loader. A megjelenő képernyőn látahtóak a már létező bejegyzések. Válasszuk az “Add” funkciót.

Válasszuk a Clone selected settings-et hogy lemásoljuk egy már működő konfigurációt!

Adjunk az új kernelhez tartozó bejegyzésnek egy tetszőleges nevet, majd kattintsunk a “Kernel” bejegyzésnél a browse gombra! megjelenik a /boot könyvtár tartalma, ahonnan kiválaszthatjuk az új kernelt. A kernel neve vmlinuz-zal kezdődik. A név további részéből következtetni lehet a kernel verziójára. Válasszuk ki a megfelelőt.

Az “Initial ram disk” bejegyzésnél a kernellel megegyező módon kell eljárni, a ramdisk fájl neve initrd-vel kezdődik.

Az Ok gombbal elmenthető az új kernel bejegyzés.

A Set ad Default gombbal beállítható, hogy automatikusan az új kernel induljon el, ne kelljen kiválasztani.

Ha minden hiba nélkül lezajlott, a rendszer

shutdown -r now

paranccsal újraindítható.

A rendszerbetöltés során válasszuk ki az újonnan telepített kernelt. Indulás után

uname -r

paranccsal ellenőrizhető, hogy valóban az új kernel indult el.

És a credits:

A cikk eredetileg, angol nyelven itt található meg:

http://www.howtoforge.com/kernel_compilation_suse