Az NDAS segítségével NAS-unkat (Network Attached Storage, hálózatra között tárolóeszköz) mountolhatjuk Windows, Linux, vagy akár Mac OSX alatt is.

Linux alatt az eszköz a dev- könyvtárunkban, mint lokális rendszereszköz jelenik meg, így nincs szükség további átviteli protokoll használatára (pl.: NFS, CIFS), és a fájlrendszert tetszőleges módon formázhatjuk. (Abban az esetben, ha a meghajtót több gépen is mountolni szeretnénk, olyan fájlrendszert kell használnunk, amely a konkurrens eléréseket megfelelően kezeli, pl. GFS2, OCFS2).

Telepítés debian linux alatt

Tekintettel arra, hogy a stable forrásban található ndas modulok lefordítása még sohasem sikerült, ezért azt a megoldást fogjuk követni, hogy a Ximetra weblapjáról letöltött legfrissebb forrásból készítünk deb állományt, és a kernel modult a module-assistant csomaggal telepítjük.

A telepítéshez rendszergazdai jogosultságok szükségesek, és tekintettel arra, hogy kernel modult fogunk fordítani, az aktuális kernel header és forrásfájljai is szükségesek.

A fordításhoz szükséges csomagok a következők: dpkg-dev, debhelper, gcc, bzip2, fakeroot, module-assistant, libc6-dev, build-essential

A csomagok az alábbi parancs kiadásával telepíthetőek:

apt-get install dpkg-dev debhelper gcc bzip2 fakeroot module-assistant libc6-dev build-essential
apt-get install linux-headers-`uname -r`

A Linux forrás letölthető

• 32 bites: http://code.ximeta.com/dev/current/linux
• 64 bites: http://code.ximeta.com/dev/current/linux64

A telepítő kicsolagolása, és a deb fájlok lefordítása az alábbi parancsokkal végezhető el:

tar zxf ndas-1.x-x.tar.gz
cd ndas-1.x-x
dpkg-buildpackage -rfakeroot
cd ..

Ha a fenti parancsok sikeresen lefutottak, az aktuális könyvtárban létre fog jönni egy ndasadmin_1.x-xxx_arch.deb és egy ndas-modules-src_1.x-xxx_all.deb állomány. Ha ez a két fájl nem létezik, akkor a fenti két parancs sikertelen volt, további iformációk a dpkg-buildpackage parancs kimenetéből deríhetőek ki.

A csomagok telepítése

Mielőtt a frissen telepített csomagokat telepítenénk, minden korábbi ndas telepítést törölni kell.

A deb csomagok, valamint a kernel modul fordítása az alábbi parancsok kiadásával történik:

dpkg -i ndas-modules-src_1.x-x_all.deb
m-a prepare
m-a auto-install ndas
dpkg -i ndasadmin_1.x-xxx_<arch>.deb 

Ha a harmadik parancs kiadása után arra utaló hibaüzenetet kapunk, hogy an NDAS modul nem található, célszerű a számítógépet újraindítani, és a parancsot megismételni.

A m-a prepare parancsot csak első alkalommal kell kiadni, az NDAS modul újratelepítése esetén nem szükséges.

Mi a teendő, ha kernelfrissítés történik

Kernel frissítés esetén elegendő kiadni az

m-a auto-install ndas

parancsot.

Az NDAS modulok törlése

Ha már nincs szükség az NDAS rendszerű meghajtó használatára, az általa felteleített komponensek az alábbi paranccsal törölhetőek:

dpkg -r ndasadmin
dpkg -r ndas-modules-<kernel_version>
dpkg -r ndas-modules-src

Ha csak az aktuális kernel verzióhoz telepített NDAS kernelmodult szeretnénk eltávolítani, megtehetjük a

dpkg -r ndas-modules-`uname -r`

parancs kiadásával.

Az NDAS rendszerű meghajtók használata linux alatt

Az NDAS rendszerű meghajtók használatához szükség van egy ID-re és egy azonosító kulcsra, amelyet többnyire a meghajtóhoz kapott CD-n, egy matricán taálunk meg. (Ezt a kódot természetesen nem célszerű elveszíteni, nélküle nehéz a meghajtót használni.)

Az ID és a kód (key) a következőképpen néz ki:

ID: AF7R2-2MKK4-UHG9S-5RHTG
KEY: 8QT6U

Az NDAS rendszerű meghajtót a következőképpen regisztrálhatjuk linux boxunkon:

/usr/sbin/ndasadmin register <NDAS ID>-<NDAS key> --name <NetDisk Name to be>
vagy
/usr/sbin/ndasadmin register <NDAS ID>-<NDAS key> -n <NetDisk Name to be>

Például:

/usr/sbin/ndasadmin register AF7R2-2MKK4-UHG9S-5RHTG-8QT6U --name MyDisk
or
/usr/sbin/ndasadmin register AF7R2-2MKK4-UHG9S-5RHTG-8QT6U -n MyDisk

A MyDisk, mint elnevezés tetszőlegesen választott név lehet, de nem tartalmazhat szóközt, írásjelet, ékezetet.

A fenti paranccsal regisztráltuk NDAS rendszerű meghajtónkat. Ahhoz, hogy a meghajtónk használatát engedélyezzük, szükségünk lesz a "Slot ID-re", amelyet az alábbi paranccsal deríthetünk ki:

cat /proc/ndas/devices/MyDisk/slots

Ha a fenti paranccsal a slot ID-t nem kapjuk meg, ellenőrizzük a netdisk-ek állapotát az alábbi paranncsal:

cat /proc/ndas/devs
Name            ID                     Key Serial           Ver Status         Slots
MyDisk01        ABCDEFGHIJKLMNO*****   Yes 00800000         1   Online         1
MyDisk02        ABCDEFGHIJKLMNP*****   Yes 00800001         1   Offline

Ha a meghajtó állapota offline, ellenőrizzük, hogy az eszköz be van-e kapcsolva, illetve hogy ugyanarra a hálózatra kapcsolódik-e, mint a kérdéses linux box.

Az NDAS rendszerű meghajtó engedélyezése

A használathoz engedélyeznünk kell az NDAS rendszerű meghajtó használatát.

Az engedélyezés során három különböző mód közül választhatunk:

• Exkluzív mód: Ebben az esetben csak ez a számítógép írhatja a meghajtót, de bármelyik másik olvashatja
• Csak olvasható mód: Az NDAS rendszerű meghajtó csak olvasható módon kerül csatolásra
• Megosztott mód: Ebben az esetben bármelyik számítógép, amelyen az NDAS rendszerű meghajtó engedélyezve van, egyidőben írhatja, olvashatja a meghajtó tartalmát. Ennél a módnál olyan fájlrendszer használata szükséges, amely támogatja a konkurrens elérést, pl: GFS, OCFS2

Az engedélyezés az alábbi paranncsal történik:

/usr/sbin/ndasadmin enable -s 1 -o w   # exkluzív módhoz

/usr/sbin/ndasadmin enable -s 1 -o r   # csak olvasható módhoz 

/usr/sbin/ndasadmin enable -s 1 -o s   # megosztott módhoz

Ahol a -s 1 paraméter a korábban kikeresett slot ID.

A parancs kimenetében megadja azt az eszköz nevet, amellyel a továbbiakban elérjük az NDAS rendszerű meghajtónkat, például:

/dev/nda, /dev/ndb, /dev/ndas-001000001-0.

Az NDAS rendszerű meghajtónk készen áll arra, hogy partíciókat, fájlrendszereket hozzunk rajta létre, és mountolás után használatba vegyük.

A leírás SuSE 10.1-ről szól, de 10.3-ra is kiválóan alkalmazható. Nem megy bele abba, hogy milyen kernel modult kell fordítani a hájperszuper vidókarihoz, de ha tisztában vagy azzal, hogy mit szeretnél a kerneledbe, lehet hogy így egyszerűbb…

Az eredeti leírásban szereplő /usr/lib/rmp fájlok hekkelése 10.3 alatt nyugodtan elmaradhat, ez már az alap disztróban is rendben van.

Ami kell

ncurses-devel: root-ként

yast -i ncurses-devel

és meg is van…

Kernel: Beszerezhető a http://www.kernel.org címről. Aminek a végén pozitív szám van, az stabil. (valószínűleg ilyen kell.)A kernel forrás letölthető a /usr/src folderbe,

majd miután beléptünk a /usr/src könyvtárba (cd /usr/src)

tar xjf linux-<verzió>.tar.bz2

paranccsal ki kell csomagolni.

Megjegyzés: A kicsomagoláshoz kell a bzip2 csomag. Ha nincs meg

yast-i bzip2

Célszerű a kicsomagolt kernel forrásból egy symlinket csinálni a /usr/src/linux könyvtárba, a következő paranccsal (szintén a /usr/src könyvtárban):

ln -s linux-2.6.18.2 linux

Patchek telepítése

Előfordulhat, hogy bizonyos hardverek vagy funkciók támogatottsága a letöltött kernelben nem tökéletes, esetleg teljesen hiányzik. Abban az esetben, ha a felmerülő problámához áll rendelkezésre patch (folt, javítás), itt az ideje integrálni azt a kernel forrásba.  A követekző parancsok futtatásához továbbra is feltételezzük, hogy az aktuális könyvtár a /usr/src/linux és a patch-et patch.bz2 néven töltöttük le.

bzip2 -dc /usr/src/patch.bz2 | patch -p1 --dry-run
bzip2 -dc /usr/src/patch.bz2 | patch -p1

Az első parancs semmilyen változtatást nem hajt végre a kernel forráson, csupán egy tesztet futtat. Abban az esetben, ha ez a teszt rendben lefutott, a patch ténylegesen alkalmazható  a második paranccsal. Nem célszerű a második parancsot futtatni, ha az első hibát ír ki. (Semmi jó nem származik belőle…)

Ezen a ponton lehet un. kernel-prepatch-okat (kb előzetes kernel verzió) integrálni a kernel forrásába. (például ha egy olyan funkcióra van szükséged, 2.6.19-rc6 verzióban van meg, de az adott kernel verzióhoz teljes forrás még nem jelent meg) Ha prepatch már van, a prepatch-et az előző teljes verzióra alkalmazni lehet. (Tehát esetünkben csak a 2.6.18-ra, a 2.6.18-1-re nem!) Bővebb info itt:http://kernel.org/patchtypes/pre.html

A prepatch alkalmazásának a módja a következő (Fájlnevek és könyvtárnevek továbbra is értelemszerűen behelyettesítendőek):

cd /usr/src
wget http://www.kernel.org/pub/linux/kernel/v2.6/testing/patch-2.6.19-rc6.bz2
cd /usr/src/linux
bzip2 -dc /usr/src/patch-2.6.19-rc6.bz2 | patch -p1 --dry-run
bzip2 -dc /usr/src/patch-2.6.19-rc6.bz2 | patch -p1

A kernel beállítása

A kernel beállítása során meghatározásra kerül minden fordításkor érvényes paraméter (milyen hardvereket támogasson, ezek közül melyeket csak modulként stb…)

A konfiguráció menüvezérelt, és a

make menuconfig

paranccsal tehető meg.
Hasznos lehet, ha a művelet megkezdése előtt a jelenlegi (működő!!!) kernelünk konfigurációs beállításait alkalmazzuk a kernel forrásán, így csak a módosításokat kell elvégeznünk. SuSE linux alatt a lefordított kernel konfigurációs állományai megtalálhatóak a /boot könyvtárban.

A meglévő kernel beállításainak alkalmazása:

make mrproper
cp /boot/config-`uname -r` ./.config

ezután

make menuconfig

parancs kiadásával megjeleníthető a menüvezérelt konfigurációs felület. Itt válasszuk a “Load an Alternate Configuration File” menüpontot, majd a megjelenő beviteli mezőbe gépeljük be a következőt: .config

woila megvan a jelenlegi kernel konfigurációka.

A kernel nevének megváltoztatása

Válasszuk ki a “General setup” -> “(-default) Local version – Append to kernel release” menüpontot.

Az itt lévő -default stringet írjuk át valami másra (-default1 -default2 akármi), mert az rpm kezelő nem fogja szeretni, ha két azonos nevű kernel lesz a rendszerben.

A konfigurálást ezek után mindenki kedve szerint elvégezheti.

Ha minden beállítás rendben megvan, a konfiguráció az “exit” menüponttal elhagyható, a kérdésre “Do you wish to save your new kernel configuration” a válasz természetesen “yes”!

A kernel lefordítása

A fordításhoz egyszerűen adjuk ki a

make rpm

parancsot!

A kernel fordítása a gép teljesítményétől függően nagyon sokáig is eltarthat, úgyhogy türelem!

A kernel telepítése

A fordítás után létrejönnek a .rmp és src.rmp csomagok.

Az src.rpm csomag a /usr/src/packages/SRPMS/ könyvtárban lesz megtalálható. a neve 

ls -l /usr/src/packages/SRPMS/

paranccsal kideríthető.

Az rpm csomag helye architektúrától függően változik: /usr/src/packages/RPMS/i386/,/usr/src/packages/RPMS/i586/, /usr/src/packages/RPMS/i686/, /usr/src/packages/RPMS/x86_64/, stb.

Az architektúra a kernel konfigurációs beállításaiban megadható.

Feltételezve, hogy az elkészült rmp helye /usr/src/packages/RPMS/i386/ neve pedig kernel-2.6.18.2default-1.i386.rpm, a telepítés az alábbi parancsokkal hajtható végre:

cd /usr/src/packages/RPMS/i386/
rpm -ivh kernel-2.6.18.2default-1.i386.rpm

Természetesen az elkészült kernelt akár másik SuSE rendszerre is át lehet másolni, és ott már fordítás nélkül telepíthető!

A következő lépés, hogy készítsünk egy initrd image-t a kernelünkhöz. Ennélkül nem fog elindulni. A parancs:

mkinitrd

Az mkinird paraméter nélkül meghívva minden telepített kernelhez létrehozza az initd-t.

GRUB beállítás

A kernel használatba vételéhez konfigurálni kell a GRUB rendszerbetöltőt.

A beállításokhoz minden SuSE-s kedvencét, a yast-ot fogjuk használni.

parancssorból, rendszergazdaként a

yast

parancs kiadásával indítahtjuk.

A beállítások helye: System -> Boot loader. A megjelenő képernyőn látahtóak a már létező bejegyzések. Válasszuk az “Add” funkciót.

Válasszuk a Clone selected settings-et hogy lemásoljuk egy már működő konfigurációt!

Adjunk az új kernelhez tartozó bejegyzésnek egy tetszőleges nevet, majd kattintsunk a “Kernel” bejegyzésnél a browse gombra! megjelenik a /boot könyvtár tartalma, ahonnan kiválaszthatjuk az új kernelt. A kernel neve vmlinuz-zal kezdődik. A név további részéből következtetni lehet a kernel verziójára. Válasszuk ki a megfelelőt.

Az “Initial ram disk” bejegyzésnél a kernellel megegyező módon kell eljárni, a ramdisk fájl neve initrd-vel kezdődik.

Az Ok gombbal elmenthető az új kernel bejegyzés.

A Set ad Default gombbal beállítható, hogy automatikusan az új kernel induljon el, ne kelljen kiválasztani.

Ha minden hiba nélkül lezajlott, a rendszer

shutdown -r now

paranccsal újraindítható.

A rendszerbetöltés során válasszuk ki az újonnan telepített kernelt. Indulás után

uname -r

paranccsal ellenőrizhető, hogy valóban az új kernel indult el.

És a credits:

A cikk eredetileg, angol nyelven itt található meg:

http://www.howtoforge.com/kernel_compilation_suse