A megjelenő ablakban a bal oldali lista alján található “+” gomb segítségével adjunk hozzá egy új kapcsolatot.

A + gombra kattintva új kapcsolatot hozunk létre

A kapcsolat típusa legyen “VPN”, a VPN típusa a kapcsolat típusától függően választandó, IPSEC, VAGY PPTP, neve pedig tetszőlegesen megválasztható.

VPN kapcsolat létrehozása

A kapcsolat létrejötte után megadhatóak annak paraméterei:

VPN paraméterek megadása

A “Configuration” menü maradhat üresen, a “Server Address” menüpontba a távoli szerver IP címét vagy host nevét adjuk meg, az “Account Name” mezőbe pedig felhasználónevünket írjuk!

Az “Encryption” választómezőben a kapcsolat paramétereitől függően “Automatic”, “Maximum”, vagy “None” választható.

Az “Authentication Settings” gomb megnyomásával az azonosítás módja választható meg: Jelszó, RSA token, Kulcsfájl (Certificate), Kerberos azonosítás, vagy CryptoCard.

VPN hitelesítési beállítások

A Connect gomb megnyomásával a kapcsolat azonnal felépíthető, a “Show VPN status in Menu bar” kapcsoló bekapcsolásával pedig a menüsorra lehet VPN státusz ikont varázsolni, amivel a kapcsolatok gyorsan a “System Preferences” megnyitása nélkül menedzselhetőek.

Arra, amire kitalálták, tökéletesen megfelelő. Csak leütjük az F12 billentyűt (vagy a képernyő megfelelő sarkába vonszoljuk az egeret), és máris hasznos minialkalmazások hada lepi el a képernyőnket.

Abban az esetben, ha Macunk nincs bővében a az életető memóriának, mégis célszerű lehet megszabadulni a dashboard-tól. A minialkalmazások akkor is foglalják a memóriát, ha éppen nem látjuk őket, és a dashboard is a memóriában csücsül.

A kikapcsolásukhoz indítsunk el egy terminal-t (Applications/utilities), és adjuk ki az alábbi parancsot (Normál user-ként):

defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean YES

A parancs hatására a dashboard a következő induláskor már nem fog futni. Ahhoz, hogy azonnal megszabaduljunk tőle, a dock újraindítására van szükség, ezt pedig megtehetjük az alábbi paranccsal (kicsit dúrva, de hat…):

killall Dock

Ha újra szeretnénk a Dashboard-ot használni, a

defaults write com.apple.dashboard mcx-disabled -boolean NO
killall Dock

parancs párossal újra élvezhetjük a minialkalmazásokkal tarkított desktopunkat…

A root felhasználó az UNIX jellegű rendszerekben az “Isten”, a korlátozások nélküli, bármire képes felhasználó. A bármire képes, itt szó szerint bármire képes… Kárt is tud tenni, és itt nincs meg a windowsos jó tündér (Biztos benne, hogy meg akarja nyomni a biztos benne gombot?). Ha törölni akarunk, töröl. Elhiszi hogy mi jobban tudjuk – akkor is ha nem.

Szóval, hogy kerítsük elő ezt a felhasználót? Az esetek többségében semmi szükség rá (de azért megmutatom, hogyan kell életre bírni)!

Rendelkezésünkre áll a sudo parancs, amely a paraméterként kapott parancsot rendszergazdai jogosultságokkal hajtja végre, és cserébe csak a saját jelszavunk érdekli.

Például, a 

sudo nano /etc/hostconfig

a nano /etc/hostconfig parancsot fogja rendszergazda módban végrehajtani (máshogy nem lenne jogosultságunk elmenteni a változtatásokat), és az aktuálisan bejelentkezett felhasználó jelszavát kell beírni neki. Természetesen a megemelt jogosultsági szint csak az adott munkafolyamatra (parancsra) érvényes, minden már korábban elindított, illetve sudo parancs használata nélkül kiadott parancsra az átlagos felhasználói jogosultságok az érvényesek.

Lehetőségünk van arra, hogy egy konzolt rendszergazdai módba helyezzünk, ehhez a 

sudo -s

és a saját jelszavunk megadása szükséges. Sikeres alkalmazása esetén visszakapjuk a parancsértelmező promtját, és kilépésig (vagy exit parancsig) minden parancsunk rendszergazda módban fog végrehajtódni.

A root felhasznákó engedélyezése

a legegyszerűbb mód a

sudo passwd root

parancs használata, amellyel beállíthatunk egy új jelszót a root felhasználónak, amellyel aztán be tudunk jelentkezni.

Konzolról a

su

parancs segítségével válthatunk rendszergazda módba.

Alapjában véve kicsit allergiás vagyok az OSX alapértelmezett magyar billentyűkosztására, ezért készítettem sajátot. Az aktiváláskor szembesültem a problémáva, hogy az International / Input menu alatt az alapértelmezett (telepítéskor kiválasztott) billentyűzetkiosztás picit szürke, és nem tudom rávenni a szent operációs rendszert, hogy felejtse el.

Megoldásnak azt találtam, hogy ha újrafuttatjuk az első bejelentkezéskor lefutó alkalmazást, lehetőségünk nyílik bármilyen más (akár rendeszerrel szállított, akár általunk kreált) billentyűzetkiosztást választani, amelyet egy újraindítás után birtokba is vehetünk.

A Setup Assistant futtatásához indítsunk egy terminál alkalmazást (Applications / utilities) és gépeljük be a következő parancsot:

sudo /System/Library/CoreServices/Setup\ Assistant.app/Contents/MacOS/Setup\ Assistant

• Az első és legfontosabb: A CD(DVD) az F12 billentyű lenyomásával nyitható, zárható.
• Single user mód (vigyázz, ez csak parancssor): Command + S
• Verbose mód (Nincs szürke képernyő almával, van viszont fekete képernyőn fehér rendszerüzenet halom): Command + V
• OSX indítás kényszerítése: X
• CD(DVD) romról való indítás: C
• Hálózatról indítás: N
• Firewire target disk módban indítás: T

Az Option + Command + Shift + Delete kombinációval rávehetjük a Macünket arra, hogy az elsődleges boot meghajtót figyelmen kívül hagyja, és próbálkozzon más bootolási lehetőségekkel (pl.: CD-rom, vagy külső meghajtó)

Ha a bootolási folyamat közben lenyomva tartjuk a SHIFT billentyűt, letilthatjuk (az adott indítás erejéig) a bejelentkezéskor lefutó elemeket, és a nem nélkülözhetetlen kernel modulokat.) Tuladjonképpen ez felel meg a windowsok csökkentett módjának.

Boot menü: Bekapcsolás után tartsuk lenyomva az Option gombot addig, amíg az indítási menü meg nem jelenik.

Cd-rom kiadása: Bekapcsolás után azonnal nyomjuk le az egér gombját (többgombos egereseknek: A bal gombját).

CD-rom kiadása boot menüben: nyomjuk le a Command + . (pont) billentyűket!